Ahogy a borítóképen is olvashatod ezt a rögtönzött kavalkádot, már eszedbe is juthat, hogy ez ismerős számomra.
Már fordult elő veled is hasonló úgy 10.000-szer. Emlékezz vissza, az összes ilyen veszekedés, hova vezetett? Lett-e valaha békés, mindenki számára megfelelő megoldás?
Volt-e olyan, hogy jó szájízzel hagytátok abba az ilyesfajta beszélgetést? Ugye, hogy nem?!?!
Az igazság az, hogy ez a hozzáállás kizárólag feszültséget okoz és pozitív élmény nem származik belőle.
De akkor mi a megoldás?
Az első és legfontosabb az, hogy megvizsgáljuk helyes-e a hozzáállásunk. Ha a másikra mutogatunk, akkor alapban helytelen. Az egyetlen és kizárólagos helyes lépés az, ha felteszed magadnak a kérdést: Én hol hibáztam ebben az esetben?
E kérdés feltételével kizárod a feszültséget a kommunikációból, nyitottságot sugallsz és példát mutatsz a beszélgető partnerednek. Így indikálod Őt is arra, hogy igyekezzen a saját „háza tája” környékén körülnézni és ugyan ezt a kérdést fel tudja tenni számodra is. Ezzel a helyes gondolkodással és kommunikálással el lehet kezdeni a mindenki számára megfelelő megoldás útjára lépni.
Későbbiekben még beszélünk arról is, hogyan kezeljük azt, amikor azért van feszültség, hogy kinek mekkora a felelőssége veszekedések kirobbanásában. Illetve arról is, hogy hogyan döntjük el azt, hogy a lehetséges megoldások számunkra megfelelnek-e, vagy sem, károsítanak-e minket, vagy sem.
Köszönöm, hogy végigolvastad! Remélem a segítségedre voltam...
Ha tetszett a bejegyzésem, akkor kattints a lájk gombra és a megosztásra, hogy minél több emberhez eljuthasson. Ha bármilyen kérdésed van, állok rendelkezésedre.
