Van egy ilyen kollektív állapot ami néha magával ránt és bent tart.
Szomorúság-erőtlenség, mint szürke köpeny
(Kissé rendhagyó lesz, de úgy éreztem most erre van szükség. Fogadjátok szeretettel!)
Ez manapság egy általános téma magunkban és a környezetünkben.
De mit is jelent igazán?
Ez egy érzelmi halmaz, egy struktúra ami befolyásolja a testérzetünket, az erőérzetünket, az érzelmi attitűdünket. Mint egy szomorú szürke köpeny ami a nap nagy részében rajtunk van. Próbáljuk levenni, de nem megy, és ettől csak még ingerültebbek leszünk.
Van egy jó hírem. Ez nem tart örökké.
Van egy ilyen kollektív állapot ami néha magával ránt és bent tart.
Például, amikor hosszabb ideig borús az idő, vagy nem is történik igazán semmi a napokban a kötelező dolgokon kívül, és még van jó néhány dolog amit halogatunk is. Na akkor elkezdjük keresni tudat alatt a hibát. Jól csináljuk-e a dolgainkat? A helyes irányba haladunk-e? Pihenhetünk-e nyugodtan? Stb...
A válasz IGEN (természetesen ha nem az életbe vágó dolgot halogatunk).
Hagyni kell ezeket az érzéseket, gondolatokat átfolyni magunkon.
Mindig legyen ott a magunkba vetett hitünk lángja. Az soha nem alhat el.
A lehúzó rossz érzések, szürke gondolatok léte természetes.
Valamiért hagytuk magunkat ráhangolódni.
Lehet, hogy pont azért hogy újra még erősebb hittel álljunk neki az új lehetőségeinknek? Lehet!
Van erőnk! Mindig van erőnk! Természetesen azt tudjuk, hogy rengeteg külső erő van ami befolyásolni tudja az érzeteinket. Ezt most nem is kezdem taglalni.
Találjuk meg a türelemben a stabilitást, hagyjuk magunkat pihenni és ezt követően álljunk neki a tervezésnek és cselekvésnek. Szeressük és bízzunk magunkban és a teremtő energiában. Higgyük, hogy épp ott vagyunk ahol lennünk kell.
Tanuljunk meg elnézőbbnek lenni magunkkal.
Legyünk tisztába szándékainkkal és engedjük meg magunknak embernek lenni!
A kép forrása https://hu.pinterest.com/pin/300826450126333832/
