Panaszkodás.

A panaszkodás egy érdekes dolog.

Kettő önkéntelen reflex is szerepet kapebben az igen ismert folyamatban.

-Egyik

A könnyebb megoldás törvénye: Ami teljesen természetes, mivel agyunk működésének egyik fő jellemzője, kreativitásunk egyik alappillére. Könnyebb panaszkodni, mint változtatni!

-Másik

Gondolati – érzelmi terhektől való önkéntelen szabadulni vágyás: A felesleges, bántó, terhekkel teli gondolatok, érzések, események kikommunikálása. Mint egy túlnyomásos szelep. Leengedünk a panaszáradat által.

Azért azt mindannyian tudjuk, hogy ez mind a két fél számára káros. Arra is aki mondja, illetve arra is aki hallgatja. Szerintem mindenkinek ismerős az „energiavámpír” kifejezés, de ezt hagyjuk meg egy másik bejegyzés témájának.

Az a legfőbb gond a panaszkodással, hogy csak pillanatnyi megkönnyebbülést nyújt, mivel a probléma megoldásába ezáltal nem kezdünk bele. Itt lehet némi párhuzamot vonni a panaszkodás és más függőség között. A PILLANATNYI ÖRÖM! Ugye az egy pillanatra szól…

Oké, folytassuk.

A megoldást bármely problémára az életünkben a tiszta fejjel történő tudatos gondolkodás és cselekvés lehet.

1. Lecsendesedés – megnyugvás

2. Probléma pontosítás (lokalizálás)

3. Hova akarunk eljutni onnan? (cél)

4. Hogyan tudunk nekiállni? (lehetőségeink)

5. Mikor állunk neki?

6. NEKIÁLLUNK!!!!!

A 6. pont onnantól automatikusan kiüti a panaszkodást, mert agyunk tudja, hogy elkezdtünk tenni a minket zavaró, bántó tényező ellen. Maximum arról tudunk mesélni, hogy milyen jó tervet eszeltünk ki és hol tartunk épp.

FONTOS!

A terv megvalósításába ajánlott belekezdeni és végig vinni, amennyiben helyesnek bizonyult az ötlet, mert ha nem, az még nagyobb terhet szabadít ránk a cselekvésképtelenség érzetének formájában. De ezt is majd máskor kifejtem.

Szóval, ha utunk közben jobb megoldást találunk, mint az eredeti ötlet, nyugodtan változtassunk.

A lényeg, hogy változtassunk.

Ahogy egy kedves barátom mondaná:

„Panaszkodni mindenki tud. De ki az aki változtatna az életén?”