Gondoltam, hogy megosztom veled a coachingal kapcsolatos érzéseimet. Hogy mit szeretek benne igazán...
Szóval, ami a legszimpatikusabb volt mindig is benne, az a lazasága. Nem akar többnek látszani, mint ami, csak teszi a dolgát. Mindig van nála egy ütős kérdés, ami ráterel a helyes útra. Nincsenek kötöttségek és szabályai is, csak a coach (tehát én) kommunikációs formáival vannak. Tele van jobbnál jobb eszközökkel, amik téyszerűen rámutatnak az adott nézőpontodra és azok hibáira. Sokszor azt sem tudja a kliens, hogy mi a konkrét nézőpontja az adott problémájával kapcsolatban, mert már akkora a nyomás rajta, hogy sajnos ezt sem bírja meglátni. És hidd el, ez természetes. Senki sem rossz, vagy buta azért, mert nem tudja hol áll a feje. Manapság minket naponta annyi inger ér, mint a régi korok emberét egy hónap, vagy akár egy év alatt. Vizuális ingerek, hangok, információk, teendők, munkahelyi feladatok, anyagi problémák, a gyerek iskolai-ovodai-bölcsis problémái. Az egészségügyi állapotunk, az anyagi helyzetünk, a politikai helyzetek, a járványok, betegségek, és még sorolhatnánk. Elképesztő hogy mivel kell megküzdeni. Min kell átverekedni magadat azért, hogy egy picit elérj önmagadhoz. Dehát ez a feladat. Lehet csökkenteni az impulzusok mennyiségét, de teljesen elbújni nem lehet. A coaching azért jó, mert végtelen racionális, egyszerű és azért lett kitalálva, hogy a különböző kérdésekkel, kérdési technikákkal le lehessen rántani a leplet az életünk nehézségeiről. Most dióhélyban csak ennyit. Szerintem ezzel sokmindent elmondtam és remélem, hogy kedvet kaptál ahhoz, hogy nekiállj egy coaching folyamatnak. Tudod, én a megelőzésben hiszek, de annyi sza...t magunkra pakoltunk az idők során, hogy elősször azokat kell lemosni és utána odafigyelni, hogy újra ne kerüljön fel...
Köszi, hogy velem voltál ebben a néhány percben!
Amint kedvet kaptál, jelentkezz bátran!
Én itt várlak.
Üdv
Tamás
