Nem akarok világméretű összeesküvésekbe belemenni. Mindenki hallott már róluk, és valamelyes sejtésetek van a dologról.
Én a leegyszerűsített mindennapi eseményekről szeretnék beszélni most veled.
Arról, hogy még mindig félelemmel lehet irányítani az embereket, és sok esetben kell is, ahhoz, hogy egy adott dolog működjön.
Be legyenek tartva a szabályok, jól működjenek a munkahelyek, hatékony legyen a termelés és a fogyasztás, a családi kapcsolatok a helyén legyenek (legalább látszólag).
Miért van erre szüksége az emberiségnek?
Mert csak abból értenek az emberek, a félelemből, és a legjobban ezzel van tele a tudata mindenkinek.
Szemét a főnök…
Flegma az asszony…
Arrogáns a férj…
Neveletlen a gyerek…
Stb…
Miért?
Mert ezt ismerik. A félelmet!
Ezt látták otthon kicsi gyermek korukban.
Ezt hallották a családtagoktól, barátoktól.
Ők maguk is ezt tapasztalják.
Pénzkeresettől való félelem.
Elfogy hó végére.
Már megint nem tehetem meg ezt, vagy azt.
Nem alkalmazkodik hozzám, nem érdeklem, nem hallgat meg, a férjem-feleségem-gyerekem-munkatársam-főnököm.
Erről senki nem tehet.
Sajnos ez a természetes manapság.
Ez évszázadok, évezredek alatt alakult így bizonyos igények kapcsán.
Amit nekünk tudnunk kell, hogy létezik MÁSIK ALTERNATÍVA IS!
Ahol szeretetben-bizalomban-hitben élhetünk magunkban és a környezetünkben is.
Ahol tudjuk mi a feladatunk és kötelességünk… Családban, munkahelyen, társas kapcsolatainkban.
Ahol ismerjük és tiszteljük a szerepeket…
Ahol elismerjük embertársunk cselekedeteit és igyekezetét…
Ahol nyugodtan őszinték lehetünk...
Ahol tiszteljük a kort és a bölcsességet…
Ahol segítjük az idősebbet, a gyengébbet, a tapasztalatlanabbat…
Ahol ezek erények…
Ahol figyelünk a környezetünkre…
Ahol tisztában vagyunk értékeinkkel és nem esünk egymásnak, ha valaki nem látja azokat…
Ahol tisztában vagyunk a tudásunkkal és azzal, hogy sosem leszünk a tanulási folyamat végén, ezért nem hivalkodunk az aktuális helyzetünkkel…
Ahol ér valamit az adott szó és a közös múlt és a lehetséges közös jövő…
Ahol tudatosan észrevesszük azt amikor a másik ember kibillen, és segítjük visszatérni...
És még lehetne sorolni, de a lényeg, hogy, ha e szerint élnénk az életünket akkor erővelteli, kiegyensúlyozott, FÉLELEMMENTESEBB életet lehetne élni.
Mivel, tudjuk, hogy kötelességtudóak vagyunk és ezt el is ismerik.
Tudjuk, hogy hibázhatunk, és nem lesz megalázó következménye.
Tudjuk, hogy tudásunk és igyekezetünk szerint „bírálnak” minket.
Tudjuk, hogy szeretnek és tisztelnek minket, és mi is ezt tesszük magunkkal-társainkkal-környezetünkkel.
Kreatívabbak és termékenyebbek lehetnénk az élet minden területén.
Eltűnne a nincstelenség érzet, mivel bíznánk magunkban és a környezetünkben.
Ezt is örökítenénk át gyermekeinknek és a környezetünknek.
Nem lenne létbizonytalanság, mert értékeljük magunkat, a környezetünket, és a környezetünk is értékel minket.
Ez biztonságot ad és önbizalmat.
Elmúlna a férfiaknál a férfiatlanság érzet.
A nők újra nagybetűs nők tudnának lenni.
A családalapítás felelőssége nem félelmetes, hanem természetes lenne.
Megerősödött és folyamatosan erősödő hittel vágnánk bele életünk kalandjaiba és a csodák megélésébe.
A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/501166264786030796/
