Minden, ami az életben történik veled, azt minősíted, valami képen. Ez jó volt számomra, ez kevésbé. Az rosszul esett, és hátráltatja az életemet.
A duális gondolkodás, tehát jó és rossz, a két véglet használata a mai világban természetes. E nélkül nem is tudunk működni. Viszont, figyelemre méltó az, ahogy észrevétlenül megköti az embereket.
Amikor valamit jónak ítélünk, akkor szükségünk lesz még rá, és elkezdünk félni a nemlététől, illetve az elvesztésétől.
Amikor valamit rossznak ítélünk, akkor bele sodorjuk magunkat az általa okozott negatív örvénybe. Miért történt ez? Elegem van belőle! Sosem sikerül úgy ahogy akarom! Stb…
Azonban, ha minden történést az életünk részének tekintünk egyszerűen, nem teszünk hozzá többet, csak az életünk része és pont, akkor meg tudjuk élni a pillanatot, tiszta fejjel tudunk új lehetőségek után nézni, levonjuk a szükséges konzekvenciát, és kész. Nem törjük meg az energia áramlását bosszankodással, mások vádlásával, vagy önértékelésünk rombolásával.
Jogos a kérdésed! ????
De akkor el fog veszni a jó az életemből? Mitől lesz valami jó, ha nem ítélem jónak?
Hát a természetes, állandósult békétől, ami áthatja lényed és életed minden aspektusát, minden milliméterét, a teljes önvalódat. Meg, persze a tiszta, tudatos gondolkodás által nyújtott szabadságtól.
Remélem a segítségedre lehettem. Köszönöm, hogy végigolvastad. Ha bármilyen kérdésed van, keress bizalommal, vagy ha érdekel egy téma, keress fel, vagy írd meg nekem és szívesen kidolgozom a számodra.
Üdv!
